avagy senki sem cselekedhet vagy dolgozhat másképpen, mint ahogyan az egyénisége megszabja
Talán emlékeztek páran, hogy az adóbevallások idején figyelmetekbe ajánlottam a Közös az út alapítványt. Most találtam egy videóinterjút, az egyik alapítójukkal, Csillik Lászlóval. Nagyon jól sikerült, őszinte, szívbemarkoló interjú! Szívből ajánlom mindenkinek megtekintésre.
A riport alany a főiskolán csoporttársam volt. Már akkor is mindenki egy segítőkész, a társadalmi problémákra érzékeny és tettre kész srácnak ismerte. Szerénységét, a munka iránti alázatát szülőfalujából, a Nógrád megyei Dejtárról hozta magával. Laci azóta mit sem változott, ugyanaz a vidéki, csupa szív ember maradt!
Mint Lacitól megtudtam, az interjú a Jó embert keresünk pályázatra készült, ahova Lacit pár kedves ismerőse nevezte be. Jellemző, hogy a videó csak a közönség szavazás lezárása után került fel az alapítvány honlapjára. Laci ugyanis egyáltalán nem akarta propagálni magát.
Idézet a pályazati anyagból a Jó embert kereünk honlapról. (www.joembertkeresunk.hu)
"Csillik László személyes mentalitása sokak számára példamutató ereje szociális érzékenységében rejlik, melyet gyermekkora óta gondosan őriz Önmagában. Ez egy olyan érték, amely nem csak az én figyelmemet vonta magára, hanem egy nagy baráti kapcsolati háló által számtalan ember életét tette egy picit szebbé. A „Közös az út” Alapítványt 2008-ban alapították Csillik László jelöltem kezdeményezésére, hogy Pécsett és környékén élő rászoruló családokat segítsék. Az alapítványi keretek között végzett munkát megelőzően már évek óta végez segítő tevékenységet, használt ruha, játék,tartós élelmiszer, stb. gyűjtésével és elosztásával.
Jelölés indoklása : Közhasznú alapítványi munka keretében dolgozik Laci és csapata: • Az Ormánság (Mo. egyik legszegényebb térsége) kb. 25 településére szállítanak ruhát, játékot és valamint – esetenként – tartós élelmiszert. Az adományokat magánszemélyektől, kiskereskedésektől kapják. Az ő feladata az adományok összegyűjtése – saját, magán gk.val – kiszállítása. A polgármesterekkel egyeztet, hogy milyen probléma megoldásában kell segíteni. • A pécsi Illyés Gyula Ált. Isk-ban kb. 4 éve 40-50 gyermek reggeli étkezését támogatják • Pécs – Kertvárosi Plébánia Karitász csoportjával az elmúlt években Karácsonykor kb. 200 nagycsalád, egyedül élő nyugdíjas számára készítettek élelmiszercsomagot • Pécs – Kertvárosi Plébánia által fenntartott Remény Házában havonta egy alkalommal, szombaton szervezik a hajléktalanok étkezését. • 2011 és 2012 Karácsonyán, illetve 2012 Húsvétján 4-4 ormánsági falu 120 gyermeknek szerveztek ünnepi programot. • 2009-ben 4 ormánsági faluból 35 gyermek és 7 felnőtt számára biztosítottak étkezést az egy hetes balatoni nyaralás során. • Rendszeresen támogatnak nagy családokat, vagy csonka családokat Az Alapítványban – a munkaidőt követően és hétvégén – nyolcan dolgoznak Laci koordinálásával, munkájuk után pénzt nem vesznek fel, semmilyen működési költséget (pl.: autó használat, telefon, stb.) nem számolnak el. Minden pénzben vagy tárgyban kapott adományt jó célra használnak fel."
Szerintem ezek a tények magukért beszélnek, de azért pár személyes élményemet is szeretném megosztani, ami Laci szerénységét, elkötelezettségét, mentalitálást igazolja.
A Közös az út alapítványnak honlapja sincs, mert az ezzel járó költségeket is inkább a rászoruló családok megsegítésére fordítják. Van azonban egy Facebook oldaluk, ami itt megnézhetsz.
Ha esetleg olvasnál is az alapítvány munkájáról akkor az előző bejegyzésemben megteheted. Itt megtalálod a számlaszámukat is, ahova egész évben várják a kisebb-nagyobb szívből jövő adományokat:
http://viragutazo.blogspot.hu/2013/04/ad-az-isten-akinek-nincsen-kozos-az-ut.html
További sok erőt, hitet, elszántságot, támogatót kívánok a nemes munkához! De legfőképp azt, hogy minél kevesebb legyen a rászoruló, a támogatást igénylő család, ember!
Talán emlékeztek páran, hogy az adóbevallások idején figyelmetekbe ajánlottam a Közös az út alapítványt. Most találtam egy videóinterjút, az egyik alapítójukkal, Csillik Lászlóval. Nagyon jól sikerült, őszinte, szívbemarkoló interjú! Szívből ajánlom mindenkinek megtekintésre.
A riport alany a főiskolán csoporttársam volt. Már akkor is mindenki egy segítőkész, a társadalmi problémákra érzékeny és tettre kész srácnak ismerte. Szerénységét, a munka iránti alázatát szülőfalujából, a Nógrád megyei Dejtárról hozta magával. Laci azóta mit sem változott, ugyanaz a vidéki, csupa szív ember maradt!
Mint Lacitól megtudtam, az interjú a Jó embert keresünk pályázatra készült, ahova Lacit pár kedves ismerőse nevezte be. Jellemző, hogy a videó csak a közönség szavazás lezárása után került fel az alapítvány honlapjára. Laci ugyanis egyáltalán nem akarta propagálni magát.
Idézet a pályazati anyagból a Jó embert kereünk honlapról. (www.joembertkeresunk.hu)
"Csillik László személyes mentalitása sokak számára példamutató ereje szociális érzékenységében rejlik, melyet gyermekkora óta gondosan őriz Önmagában. Ez egy olyan érték, amely nem csak az én figyelmemet vonta magára, hanem egy nagy baráti kapcsolati háló által számtalan ember életét tette egy picit szebbé. A „Közös az út” Alapítványt 2008-ban alapították Csillik László jelöltem kezdeményezésére, hogy Pécsett és környékén élő rászoruló családokat segítsék. Az alapítványi keretek között végzett munkát megelőzően már évek óta végez segítő tevékenységet, használt ruha, játék,tartós élelmiszer, stb. gyűjtésével és elosztásával.
Jelölés indoklása : Közhasznú alapítványi munka keretében dolgozik Laci és csapata: • Az Ormánság (Mo. egyik legszegényebb térsége) kb. 25 településére szállítanak ruhát, játékot és valamint – esetenként – tartós élelmiszert. Az adományokat magánszemélyektől, kiskereskedésektől kapják. Az ő feladata az adományok összegyűjtése – saját, magán gk.val – kiszállítása. A polgármesterekkel egyeztet, hogy milyen probléma megoldásában kell segíteni. • A pécsi Illyés Gyula Ált. Isk-ban kb. 4 éve 40-50 gyermek reggeli étkezését támogatják • Pécs – Kertvárosi Plébánia Karitász csoportjával az elmúlt években Karácsonykor kb. 200 nagycsalád, egyedül élő nyugdíjas számára készítettek élelmiszercsomagot • Pécs – Kertvárosi Plébánia által fenntartott Remény Házában havonta egy alkalommal, szombaton szervezik a hajléktalanok étkezését. • 2011 és 2012 Karácsonyán, illetve 2012 Húsvétján 4-4 ormánsági falu 120 gyermeknek szerveztek ünnepi programot. • 2009-ben 4 ormánsági faluból 35 gyermek és 7 felnőtt számára biztosítottak étkezést az egy hetes balatoni nyaralás során. • Rendszeresen támogatnak nagy családokat, vagy csonka családokat Az Alapítványban – a munkaidőt követően és hétvégén – nyolcan dolgoznak Laci koordinálásával, munkájuk után pénzt nem vesznek fel, semmilyen működési költséget (pl.: autó használat, telefon, stb.) nem számolnak el. Minden pénzben vagy tárgyban kapott adományt jó célra használnak fel."
 |
| Közös az út Alapítvány logója |
Szerintem ezek a tények magukért beszélnek, de azért pár személyes élményemet is szeretném megosztani, ami Laci szerénységét, elkötelezettségét, mentalitálást igazolja.
Amikor az Emberi szeretet világnapján, április 8-án az első bejegyzséset írtam a Közös az út Alapítványról, még a megjelenés előtt elküldtem a nyers
anyagot a Lacinak véleményezésre. Kértem nézze meg jó lesz-e így, kikerülhet-e ebben a
formában a blogra. Egyetlen megjegyzése, kérése volt, még pedig az,
hogy a róla szóló pár mondatot vegyem ki a bejegyzésből.
A Laci által kifogásolt részben arról írtam, hogy csoporttársak voltunk a főiskolán. Azóta tisztes családapa két felnőtt fiúval. A családja, egyetemi munkája és hobbijai mellett szakít időt az alapítvány munkájának szervezésére, a rászorulók támogatására. Aztán itt jött egy-két levélváltásunk, próbáltam meggyőzni, hogy fontos, hogy lássák, húsvér emberek állnak az alapítvány mögött, nem egy fantom cég, aki lenyeli az adományokat.
Idézet a válaszaiból:
"Én nem szeretem, amikor nevesítenek, meg hasonló. Ha ezt a blokkot kivennéd. hogy családapa, meg hasonló, akkor rendben is lenne az egész. Köszi!"
Próbálttam a lelkére beszélni, rábírni, hogy engedjen. Érveim közt említettem, hogy egy kis szolíd, ízléses, őszinte hírverés az újabb adományok által épp ahhoz segíti hozzá őket, hogy még több jót tehessenek csendben, névtelenül, ahogy eddig is tették. Nem arra akartam rábeszélni, hogy hívják ki a híradót, fókuszt, vagy akárkit, amikor valakinek kiviszitek a mindennapi megélhetéséhez szükséges élelmiszer csomagot. Ez az én elveimmel is ellentétes.
Válasz az újabb győzködésemre:
"Köszi! Inkább szeretek láthatatlan lenni. Persze, az alapítványi munkában is sokszor meg kell nyilvánulni, meg persze a nevünket kell adni, de erre pont jó a felsorolás a TE írásodban. Az nem jó, hogy én vagyok itt fényezve, a többiek ugyannyit tesznek. Akkor ezzel a változtatással, köszönöm még egyszer!"
Ezzel az utolsó mondatával egyértelművé vált számomra, hogy én ekkor és itt nem nyerhetek. El kellett fogadnom a döntését, nem volt más választásom. Minden további érv csak parttalan vitához vezetett volna.
Most viszont nem hagyom, hogy a Lacié legyen az utolsó szó! Elkerülendő, hogy kivetesse velem a róla szóló részt, vagy letiltassa ez egész bejegyzés megjelenését, most meg sem mutatom Neki előre az írást. Elvégre én csak a saját őszinte véleményet írom itt le és ez nem az Ő vagy bárki fényezéséről szól. Ezek a saját meggyőződéseim, gondolatiam. Lehet velük egyetérteni vagy vitatkozni, én minden szavát őszintén vállalom és nyugodt szívvel ajánlom jóérzésű ember figyelmébe.
A Jó embert keresünk pályázat eredményhirdetése augusztus végén lesz. Tudom, hogy a Lacinak ez az egész jelölés nem fontos, nem tartja magát érdemesnek a díjra. Valóigaz rengeteg jó ember van kis hazánkban is, aki csendben teszi a dolgát, teszi amit fontosnak tart, segít, ahol tud. Azért én nagyon szurkolok a Lacinak, hogy a zsűri is elismerje, értékelje az alapítványi tevékenységüket. A versenyben megszerzett jó helyezéssel nemcsak az Ő munkáját, erőfeszítését ismernék el. Az elismerés az alapítvány valamennyi lelkes aktivistájának, támogatójának szólna, valamennyiüeket elégedettséggel töltené el és erősítené hitüket, hogy jó irányba haladnak.
A Laci által kifogásolt részben arról írtam, hogy csoporttársak voltunk a főiskolán. Azóta tisztes családapa két felnőtt fiúval. A családja, egyetemi munkája és hobbijai mellett szakít időt az alapítvány munkájának szervezésére, a rászorulók támogatására. Aztán itt jött egy-két levélváltásunk, próbáltam meggyőzni, hogy fontos, hogy lássák, húsvér emberek állnak az alapítvány mögött, nem egy fantom cég, aki lenyeli az adományokat.
Idézet a válaszaiból:
"Én nem szeretem, amikor nevesítenek, meg hasonló. Ha ezt a blokkot kivennéd. hogy családapa, meg hasonló, akkor rendben is lenne az egész. Köszi!"
Próbálttam a lelkére beszélni, rábírni, hogy engedjen. Érveim közt említettem, hogy egy kis szolíd, ízléses, őszinte hírverés az újabb adományok által épp ahhoz segíti hozzá őket, hogy még több jót tehessenek csendben, névtelenül, ahogy eddig is tették. Nem arra akartam rábeszélni, hogy hívják ki a híradót, fókuszt, vagy akárkit, amikor valakinek kiviszitek a mindennapi megélhetéséhez szükséges élelmiszer csomagot. Ez az én elveimmel is ellentétes.
Válasz az újabb győzködésemre:
"Köszi! Inkább szeretek láthatatlan lenni. Persze, az alapítványi munkában is sokszor meg kell nyilvánulni, meg persze a nevünket kell adni, de erre pont jó a felsorolás a TE írásodban. Az nem jó, hogy én vagyok itt fényezve, a többiek ugyannyit tesznek. Akkor ezzel a változtatással, köszönöm még egyszer!"
Ezzel az utolsó mondatával egyértelművé vált számomra, hogy én ekkor és itt nem nyerhetek. El kellett fogadnom a döntését, nem volt más választásom. Minden további érv csak parttalan vitához vezetett volna.
Most viszont nem hagyom, hogy a Lacié legyen az utolsó szó! Elkerülendő, hogy kivetesse velem a róla szóló részt, vagy letiltassa ez egész bejegyzés megjelenését, most meg sem mutatom Neki előre az írást. Elvégre én csak a saját őszinte véleményet írom itt le és ez nem az Ő vagy bárki fényezéséről szól. Ezek a saját meggyőződéseim, gondolatiam. Lehet velük egyetérteni vagy vitatkozni, én minden szavát őszintén vállalom és nyugodt szívvel ajánlom jóérzésű ember figyelmébe.
A Jó embert keresünk pályázat eredményhirdetése augusztus végén lesz. Tudom, hogy a Lacinak ez az egész jelölés nem fontos, nem tartja magát érdemesnek a díjra. Valóigaz rengeteg jó ember van kis hazánkban is, aki csendben teszi a dolgát, teszi amit fontosnak tart, segít, ahol tud. Azért én nagyon szurkolok a Lacinak, hogy a zsűri is elismerje, értékelje az alapítványi tevékenységüket. A versenyben megszerzett jó helyezéssel nemcsak az Ő munkáját, erőfeszítését ismernék el. Az elismerés az alapítvány valamennyi lelkes aktivistájának, támogatójának szólna, valamennyiüeket elégedettséggel töltené el és erősítené hitüket, hogy jó irányba haladnak.
A Közös az út alapítványnak honlapja sincs, mert az ezzel járó költségeket is inkább a rászoruló családok megsegítésére fordítják. Van azonban egy Facebook oldaluk, ami itt megnézhetsz.
Ha esetleg olvasnál is az alapítvány munkájáról akkor az előző bejegyzésemben megteheted. Itt megtalálod a számlaszámukat is, ahova egész évben várják a kisebb-nagyobb szívből jövő adományokat:
http://viragutazo.blogspot.hu/2013/04/ad-az-isten-akinek-nincsen-kozos-az-ut.html
További sok erőt, hitet, elszántságot, támogatót kívánok a nemes munkához! De legfőképp azt, hogy minél kevesebb legyen a rászoruló, a támogatást igénylő család, ember!