Meghozza a lelkét - Indiai lótusz, a lélekgyógyász

avagy megnyugtatja 

A szegedi Füvészkertben tett látogatásom kapcsán már említettem, hogy itt található Közép-Európa legnagyobb szabadtéri indiai lótusz állománya. Győrffy István, a Fűvészkert alapítója az óföldeáki Návay-kastély parkjában bukkant rá a fennséges növényre egy gyűjtő útja során. Innen származtak az első füvészkerti tövek, melyek 1932 óta folyamatosan jelen vannak a tóban és mára a tó vízfelületének több mint a felét birtokolják.

A növény első, üde zöld levelei májusban jelennek meg a víz felszínén. Július elején aztán a levelek és a bimbók egyre magasabbra törnek. Július végén és augusztusban szinte az egész tavat zöld levélszőnyeg és a belőle kiemelkedő rózsaszín virágok borítják. A csúcs virágzásához kapcsolódva 2008 óta minden évben kiemelt esemény helyszínévé válik a botanikus kert. A két napos Lótusz napok rendezvény keretében az indiai lótuszt, a távol-keleti növényeket és kultúrát népszerűsítik.

Indiai tánc a színpadon


Az indiai lótusz Dél-, és Délkelet-Ázsiában honos faj. A buddhizmus terjedésével eljutott szubtrópusi és forróégövi vidékekre és Ausztrália észak-keleti részére is. A növény rizómájával (föld alatti szár) kapaszkodik a talajba. A vízalatti részével telel át, hogy aztán tavasszal megújulva új leveleket, majd virágokat hozzon. A lótusz kékes-zöld színű, pajzsalakú levelei magasan a víz felszíne fölött állnak. Illatos, pompás megjelenésű virágai hosszú kocsányukkal a levelek fölé emelkednek. Szegeden csak az elterjedtebb fajtájú, a sötét rózsaszínű virágú lótuszokat csodálhatunk, de ezen kívül létezik fehér változata is. 

Lótusz virága és fejlődő termése


A levelei különleges tulajdonsággal bírnak. A levelek felszíne nem sima, azon apró szabályos mintázatu kiemelkedések találhatók, amiken nem tud megtapadni a víz és így víztaszító hatás jön létre. A mintázatnak köszönhetően a levélre kerülő víz nem terül el filmszerűen. A víz a levél benedvesítése nélkül cseppekké áll össze és lepereg. A cseppek a szintén megtapadásra képtelen porszennyeződéseket is magukkal ragadják.

A szirmok beporzását rovarok végzik. Beporzást követően a virágok lehullanak. A termő rész a virág szárával együtt elfásodik, ekkor leginkább a zuhanyrózsához hasonlít. A zuhanyrózsa mélyedéseiben egyesével helyezkednek el a rendkívül ellenálló makktermések, amik akár 1000 évig is megőrzik csírázóképességüket.

Lótusz termés a magokkal
 
A csodálatos virágpompából szeptemberre a tóban már csak az elfásodott, de még így is dekoratív termések szárai maradnak. A növények túlélését speciális körülmények biztosítják. A tófenék közelében egész évben 22 fokos ártézi víz áramlik, ez tartja megfelelő hőmérsékleten az iszapot a fagyos téli napokon is.

A lótuszvirágot a mi kultúránkban is csodáljuk, a művészeti alkalmazzásuk is ismert. A lótusz igazi kultusza azonban a keleti vallásokban figyelhető meg, Különösképpen Indiában, Kínában és Egyiptomban tisztelik, használják szimbólumként. Az egyiptomi ábrázolásokban megjelenő lótusz valójában kék színű tündérrózsa. A lótuszt a tisztaság, a felvilágosodás, a megújulás és újjászületés jelképeként tartják számon.

Buddha szobor a Lótuszos tóban
 
Egyes tanok szerint a lótusz jellemvonásai nagyon hasonlítanak az emberi vonásokra. A lótuszvirág képes a mocsaras tófenékből feltörni a felszínre, a körülmények ellenére szép virágokat hozni és minden évben megújulni. A teremtés, a világmindenség, a lélek és az élet születésének jelképe a sötét mélyben rejtőző csíra kibontakozása. Virágzása pedig az örök életet, a lelki fejlődést fejezi ki.

A lótuszvirág legkorábbi ábrázolása az Indus-Szaraszvatí kultúrából származik. Laksmit, a gazdaság és a szerencse úrnőjét ábrázolták lótuszvirággal a hajában.

A buddhista tanítás szerint minden ember képes tökéletessé válni. Többszöri újjászületés szükséges a fejlődéshez, a lélek megtisztulásához. A hosszú út vége a Nirvána, a legmagasabb rendű tudatállapot, amit az ember elérhet. Az ember Nirvánába való jutásának pillanatát a lótuszvirág iszapból való feltörése és virágzása szimbolizálja. Buddhát és a hindu isteneket is gyakran lótuszvirágon ülve vagy állva ábrázolják. A lótuszom ülő Buddha jelképezi az anyagi világ fájdalmait legyőző és megvilágosult személyt.Innen ered a lótuszülés szavunk is.

Lótuszos tó teljes pompájában


A reinkarnációban való hit szerint csakúgy, mint a lótuszvirág, minden személy magában hordozza a tökéletesség lehetőségét. Mindenki a lehetőségre vár, hogy a felszínre törjön, amikor eléri azt az állapotot, hogy tudatában lesz a maga tökéletességének.

A jógában a lótuszülés a legalapvetőbb testtartás, számos össszetettebb gyakorlat kiinduló eleme. A jógik meditációhoz és pihenésként használják. A lótuszülés javítja a hátgerinc deformálását, megelőzi a reumatikus fájdalmakat, pihenteti a szívet, egyenletessé teszi a véráramtást, kedvező körülményeket biztosít a belső szervek működéséhez. 

Az indai lótusz az indiai emberek mindennapjaiban fontos szerepet tölt be, szinte minden részét felhasználják. Rizómáját zsenge állapotában zöldségként fogyasztják, szárítva pedig keményítő tartalma miatt lisztként hasznosítják. Magja nyersen, valamint szárítva és pörkölve is kitűnő csemege. Utóbbi formájában a pattogatott kukoricára emlékeztet. Üde, ropogós levele kitűnő saláta alapanyag, valamint ételek és virágok díszítésére és csomagolására is alkalmas. Kellemes illatú virágaiból parfümöt készítenek. Szárított termése kiválóan mutat a szárazvirág kötészetben, karácsonyi és egyéb ünnepi díszekben. 

 A lótusz virágzás további képeit ide kattintva éred el.

Az idén volt szerencsém a Lótusz napok idején megcsodálni a kertet. A sok kiegészítő rendezvény, az indiai ételkostolók, zenés, táncos programok, jóga oktatás, gyakorlás, indiai fotókiállítás, a szakszerű, élvezetes tárlatvezetés mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy úgy érezzem ide még vissza kell térnem. Hiába volt sok ember, zene, fesztivál hangulat, a kert maga volt a béke szigete. Nyugtató, pihentető, kikapcsoló varázslat. 


Lenyugváshoz, kikapcsolódáshoz, a napi gondok elfelejtéséhez nézd meg a buddhista zenei aláfestésű videót itt.