Bejegyzések

Nyerj belépőjegyet az őszi kertészeti napokra!

Kép
Az őszi kertészeti napok 2017. október 13 és 15 között várja a kert és virágkötészet kedvelőit. Egy kis szerencsével most ingyen megtekintheted a kiállítást. Adj esélyt magadnak!

A kiállítás és vásár időpontja: 2017. október 13-15.A virágkötészeti verseny pályamunkái szombattól (október 14.) tekinthetők meg. Nyitva tartás: 9-18 óráig (pénztárzárás: 17.30) A kiállítás helyszíne: Szent István Egyetem Budai Campus (a volt Kertészeti Egyetem) 1118 Budapest, Villányi út 29-43.
Őszi kertészeti napok programja2017. október 13. (péntek)
10.00 A virágkötészeti verseny megkezdése, a vásár megnyitása.10.30 Séta a Budai Arborétumban14.00 Virágkötészeti oktatók szakmai továbbképző tanácskozása és gyakorlati oktatást segítő bemutató15.00 Séta a Budai Arborétumban2017. október 14. (szombat) 9.00 Pénztárnyitás11.00 Ünnepélyes eredményhirdetés és díjkiosztás14.00 Virágkezelési bemutató14:30 Szakmai műhelybeszélgetés15.00 Séta a Budai Arborétumban15.30 Virágkötészeti bemutató (adventi és karácsonyi ünne…

Móra Ferenc: A cinege cipője

Kép
Vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak, nagy bánata van a cinegemadárnak.
Szeretne elmenni, ő is útra kelni. De cipőt az árva sehol se tud venni.
Kapkod fűhöz-fához, szalad a vargához, fűzfahegyen lakó Varjú Varga Pálhoz.
Azt mondja a varga, nem ér ő most arra, mert ő most a csizmát nagy uraknak varrja.
Darunak, gólyának, a bölömbikának, kár, kár, kár, nem ilyen akárki fiának!
Daru is, gólya is, a bölömbika is, útra kelt azóta a búbos banka is.
Csak a cinegének szomorú az ének:  nincsen cipőcskéje máig se szegénynek.
Keresi, kutatja, repül gallyrul gallyra:  "Kis cipőt, kis cipőt!" - egyre csak azt hajtja.


Kányádi Sándor: Valami készül

Kép
Elszállt a fecske, üres a fészke, de mintha most is itt ficserészne, úgy kél a nap, és úgy jön az este, mintha még nálunk volna a fecske.  Még egyelőre minden a régi, bár a szúnyog már bőrét nem félti, és a szellő is be-beáll szélnek, fákon a lombok remegnek, félnek. Valami titkon, valami készül: itt-ott a dombon már egy-egy csősz ül:
Nézd csak a tájat, de szépen őszül.


Petőfi Sándor: ITT VAN AZ ŐSZ, ITT VAN UJRA

Kép
Itt van az ősz, itt van ujra, S szép, mint mindig, énnekem. Tudja isten, hogy mi okból Szeretem? de szeretem.

Kiülök a dombtetőre, Innen nézek szerteszét, S hallgatom a fák lehulló Levelének lágy neszét.

Mosolyogva néz a földre A szelíd nap sugara, Mint elalvó gyermekére Néz a szerető anya.

És valóban ősszel a föld Csak elalszik, nem hal meg; Szeméből is látszik, hogy csak Álmos ő, de nem beteg.

Levetette szép ruháit, Csendesen levetkezett; Majd felöltözik, ha virrad Reggele, a kikelet.

Aludjál hát, szép természet, Csak aludjál reggelig, S álmodj olyakat, amikben Legnagyobb kedved telik.

Én ujjam hegyével halkan Lantomat megpenditem, Altató dalod gyanánt zeng Méla csendes énekem. –

Kedvesem, te űlj le mellém, Űlj itt addig szótlanúl, Míg dalom, mint tó fölött a Suttogó szél, elvonúl.

Ha megcsókolsz, ajkaimra Ajkadat szép lassan tedd, Föl ne keltsük álmából a Szendergő természetet.

(Erdőd, 1848. november 17–30.)


Juhász Gyula: Consolatio

Kép
Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek. Ők itt maradnak bennünk csöndesen még, Hiszen hazánk nekünk a végtelenség. Emlékük, mint a lámpafény az estben, Kitündököl és ragyog egyre szebben És melegít, mint kandalló a télben, Derűs szelíden és örök fehéren. Szemünkben tükrözik tekintetük még S a boldog órák drága, tiszta üdvét Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt És élnek ők tovább, szűz gondolatként.




Wass Albert: Ősz

Kép
Valahol már az ősz dalolgat,  és hullanak a gesztenyék,  vad szél-fiuk lombot karolnak,  s kacagva hintik szerte-szét, 
valaki jár a szürkületben,  s szívében őszi dal fakad,  valaki búcsúval köszönti  a messze-szálló darvakat, 
valaki áll a fenyves alján,  s a szeme könnyel lesz tele...  szél sír a park arany-avarján,  s koppanva hull a gesztenye.


Várnai Zseni:Megyek feléd

Kép
Úgy jön ma már, mintha álmodtam volna, hogy itt voltál s azt is, hogy nem vagy itt, holdad vagyok, mely vonzásod körében járja végtelen útjait.
feléd fordítom arcomat, mert tőled hullhat csak rám a fény és a meleg, s olykor, mikor közeledbe érek, már azt hiszem: most...most elértelek!
Kinyúl felém napszemed fénysugára, megérint, mint egy csók a téren át, s e fény visszfénye tükröződik rajtam, mikor átúszom a nagy éj tavát.
Sötét lennék, ha nem ragyognál nékem, lehullanék, ha Te nem vonzanál, úgy tartasz engem óriás erőddel, úgy húzol, mint egy mágikus fonál.
S mikor egy világrobbanás hatalma égen és földön mindent szétlövellt, akkor zuhantunk egymás közelébe, karod elkapott és védőn átölelt,
egy pillanatra, aztán elszakadtunk pályánk sínére parancsolt a rend, a csillagok fészkükre visszaültek, s a hold újra a nap körül kereng.
Megyek feléd, de soha el nem érlek, bolygok körülötted, s önmagam körül, bezárt világ, mely mosolyodtól fényes, s örök vonzásod szárnyain röpül.