Bejegyzések

Donászy Magda: Édesanyámnak

Kép
Te vagy a nap fenn az égen. Én kis virág meseréten. Ha nem lenne nap az égen, nem nyílna ki a virág. Virág nélkül de szomorú lenne ez a nagy világ.



További olvasnivalók hasonló témában: Virágnyelv, azaz a virágok üzenete Fekete bodza, a sokoldalú gyógynövény Vers Pedagógus napra Vadontermő növények gyűjtési szabályai Mentovics Éva: Elmesélem, hogy szeretlek

Jékely Zoltán: Nyírfa

Kép
Amint a fák között a nyírfa legszebb, s színe a színek anyja: hófehér, évszakjaim közül egyik se tetszett úgy még nekem, ahogyan ez a tél.
S most úgy tűnik: múltam, e hosszú tegnap, nagy téli nap volt s véget sosem ér; a nyár csupán két-három szép meleg nap, a tavasz átsuhamló déli szél…



Aranyosi Ervin: Ölelj meg egy fát!

Kép
Tudod, a fák oly különleges lények! S tán úgy hiszed, önmaguk miatt élnek? Nem így van, tudd meg, sokkal többek ők, az emberek általuk tölthetők! Ha úgy érzed, hogy energiád fogytán, ha lelked fáradt, s jobb létért nyafog tán, vagy napod nyűggel, sirámmal van tele, s lelkednek nincs egy vidám reggele… Ha meggyötörtek éjszakai álmok, ha világodban helyed nem találod, ha elfáradsz a rút hétköznapoktól, beteg lelkedre, egy fa lehet a doktor! Ilyenkor egy fát átölelni kéne, s nem nézni azt, hogy fiatal-e, vén-e, csak hagyni, hogy a dolgát megtegye, a negatív energiádat elvegye, s töltsön fel téged jó energiákkal! Ölelés közben beszélgess a fákkal! Gyógyítsd a lelked napról napra hát, ölelj magadhoz minden nap egy fát!



Wass Albert: Te és az Isten

Kép
Gondoltál-e már arra, milyen csodálatos a világ? Mennyire egész és mennyire tökéletes minden, amit nem az ember alkotott? Nézz meg egy virágot! A legegyszerűbbet: nézz meg egy hóvirágot! Honnan tudja meg bent a föld alatt, hogy odakint már elment a hó s az ágak könnyező rügyein cinkék hintáznak a napsütésben? Nincs telefonja, rádiója sincsen, mégis értesül arról, hogy mennyire haladt a világ tavasszal. Hideg föld öleli még a gyökeret, de már megindulnak benne az élet nedvei és moccan a csíra. Felüti kis zöld fejét a nyirkos falevelek alól. Kinő a szár, utána futnak a levelek. Zöldek. A föld nedvei összetalálkoznak a napsugárral és zöldre festik a hajszálereket. Aztán kinyílik a szár, kifeslik a bimbó, előkacag a virág. Kacag. Szinte hallani lehet. Nézd meg jól, milyen szép! Milyen szép és milyen tökéletes. Ember-művész nem alkotott még hozzá foghatót, csak másolt. Egy láthatatlan nagy művész keze dolgozik körülötted.

Néztél vízcseppet mikroszkóp alatt? Mennyi ezer élet nyüzsög benne. E…

Ady Endre: A Duna vallomása

Kép
Megtudtam, hogy titkokat rejteget A mi Dunánk, ez a vén róka, Mikről talán sohase álmodott Az ősi barlang-tüzek óta Ez a közönyös Európa.
Megloptam a vén Iszter titkait, Titkait az árnyas Dunának. Magyar földön ravasz a vén kujon, Hisz látott ő búsabb csodákat. De akkor pletyka-kedve támadt.
Vallott nekem, nem is tudom, mikor: Tavasz volt és ő csacska-részeg. Táncolt, dalolt, kurjongatott, mesélt, Budapestre fitymálva nézett S gúnyos nótákat fütyörészett.
Talán Szent Margit híres szigetén Állott velem részegen szóba. (Ma is félve kalimpál a szívem S hajh, már régen késik e nóta. Ugy-e, Iszter, vén folyam-róka?)
Nagy-komoly lett akkor a vén Duna. Torkán hült vad, tavaszi kedve. Olyan volt, mint egy iszákos zseni. Alig mert nézni a szemembe S én vallattam keményen, egyre.
„No, vén korhely, láttál egy-két csodát, Mióta ezt a tájat mossa Sápadt vized, árnyas, szörnyű vized, Mely az öreg árnyakat hozza. Gyónjál nekem, vén falurossza.”
„Mindig ilyen bal volt itt a világ? Eredendő bűn, lany…

Petőfi Sándor: Egy estém otthon

Kép
Borozgatánk apámmal; Ivott a jó öreg, S a kedvemért ez egyszer – Az isten áldja meg!
Soká nem voltam otthon, Oly rég nem láta már, Úgy megvénült azóta – Hja, az idő lejár.


Beszéltünk erről, arról, Amint nyelvünkre jött; Még a szinészetről is Sok más egyéb között.


Szemében „mesterségem” Most is nagy szálka még; Előitéletét az Évek nem szünteték.


„No csak hitvány egy élet Az a komédia!” Fülemnek ily dicsérést Kellett hallgatnia.


„Tudom, sokat koplaltál, Mutatja is szined. Szeretném látni egyszer, Mint hánysz bukfenceket.”


Én műértő beszédit Mosolygva hallgatám; De ő makacs fej! föl nem Világosíthatám.


Továbbá elszavaltam Egy bordalom neki; S nagyon, nagyon örültem, Hogy megnevetteti.


De ő nem tartja nagyra, Hogy költő-fia van; Előtte minden ilyes Dolog haszontalan.


Nem is lehet csodálni! Csak húsvágáshoz ért; Nem sok hajszála hullt ki A tudományokért.


Utóbb, midőn a bornak Edénye kiürűlt, Én írogatni kezdtem, Ő meg nyugonni dűlt.


De ekkor száz kérdéssel Állott elő anyám; Felelnem kelle…

Mentovics Éva: Elmesélem, hogy szeretlek

Kép
Mikor járni tanítottál, lehajoltál hozzám. Azt súgtad, hogy: drága kincsem… S megcsókoltad orcám.
Ölelgettél, cirógattál, ápoltad a lelkem. Kedves szóval terelgettél – bármi rosszat tettem.
Oly sok éjjel virrasztottál kívánságom lesve. Álmot hozó meséd nélkül sose múlt el este.
Beszédre is tanítottál. Szívesen mesélek. Elmesélem e szép napon, hogy szeretlek téged.
Ahogyan a barna mackók szeretik a mézet, Édes, drága jó anyácskám úgy szeretlek téged.